PEYER ZOLTÁN személyi edző

“A túledzettség nem más, mint elpocsékolt edzésmunka”

(Grete Waitz, 9-szeres New York Maraton győztes)

A túledzettség a terhelés és terhelhetőség kedvezőtlen viszonyával magyarázható sportteljesítmény csökkenés.

A folyamatos fejlődés feltétele a helyesen felépített edzésterv.  Abban az esetben ha az edzés mennyisége és intenzitása nem elég nagy, akkor nem jön létre pozitív alkalmazkodási folyamat, ilyenkor alul edzett marad. Amikor hosszabb időn keresztül a pillanatnyi terhelhetőségünk fölött edzünk, a folyamat eredménye képen kialakul a túledzettség állapota. A kialakult túledzettségi esetek döntő többségében nem a kelleténél nagyobb sportterhelés a felelős, sokkal inkább a helytelenül kialakított edzésterv, vagy a sportolót érő egyéb hatások (tanulás, munka, család) tehetők felelőssé.

A túledzettség mindig idegrendszeri eredetű. A vegetatív idegrendszer normális működését alapul véve kétféle túledzettséget különböztetünk meg: basedovoid és addizonoid túledzettség.

Basedovoid túledzettség során a szabályozásban szimpatikus túlsúly áll elő, hiperaktivitás, irritálhatóság jellemzi. Ez a túledzettség az edzések helytelenül magas intenzitása következtében fellépő izomfáradás, vagy sérülés, baleset következtében alakulhat ki. A sűrű edzésciklus, a szokatlan egymást követő maximálishoz közeli edzések megoldhatatlan feladat elé állítják a szervezet alkalmazkodó képességét. Ilyenkor az intenzív edzések hatására az egyén teljesen kimerül, szénhidrát raktárai kiürülnek, vérének kortizol hormonszintje tartósan magas. További tünetek: fáradékonyság, alvászavar, csökkent étvágy, csökkent testsúly, gyakori fejfájás, szívdobogás, gyorsult nyugalmi pulzus, túlérzékenység külső ingerekre, zavart mozgás koordináció (gyakori túlmozgás), belső nyugtalanság.

Addizonoid túledzettség esetében a szabályozás paraszimpatikus irányba tolódik, fáradtság, depresszió jellemzi. A szénhidrát raktárak lemerülése és az emelkedett vér kortizol szint mellett a teljesítmény fokozatosan csökken. Ebben az esetben a megfelelő regeneráció nélküli hosszan tartó edzés sorozatok hatására alakul ki, de kialakulásában jelentősek a pszichés tényezők: a monoton edzésvezetés, az azonos, megszokott külső körülmények, kevés szabadidő. További tünetei: fáradékonyság, elégtelen szintű mozgáskoordináció.

A túledzettség elkerülésének módja a helyesen felépített periodizált edzésterv. Az előre tervezett túlterhelések koncentrált ingerét kihasználjuk a teljesítmény fokozására. Az edzéstervbe beépített csökkentett intenzitású ciklusok megakadályozzák a túledzettség kialakulását. Az edzésterv kialakítása során fontos szempont, hogy nagy terhelések idején kerüljük a fáradtság halmozását, a krónikus elfáradást. Kerüljük a monoton, száraz edzésvezetést. Fontos a helyes táplálkozás: a megfelelő mennyiségű fehérje és szénhidrát fogyasztása.

A túledzettség elkerülése érdekében minden reggel mérjük meg a nyugalmi pulzusunkat. Ha az átlagos pulzusszámhoz viszonyítva 5%-kal magasabb értéket mértünk aznap könnyített edzést végezzünk. Abban az estben ha az átlagos pulzusszám fölött 10%-kal nagyobb értéket mértünk pihenőnapot tegyünk edzésprogramunkba.

Túledzettség kezelése:

A túledzettségből való felépülés általában 6-12 hetet vesz igénybe, bizonyos esetekben eltarthat több hónapig is. A nagy terjedelmű és nagy intenzitású edzésprogram nem tartható fenn. Elkerülhetetlen mind a mennyiség, mind az intenzitás csökkentése.

Basedovoid típusú túledzettség erősen mérsékelt terhelésű edzéssel, változatos edzésprogrammal, megfelelő mennyiségű alvással és kiegészítő regeneráló eljárásokkal rövidebb idő alatt megszüntethető.

Az addizonoid jellegű túledzettség megszüntetésének feltétele az edzésterhelés gyökeres megváltoztatása, áttérés új terhelési, illetve edzési szisztémára. Ennek a zavarnak a megszüntetése több időt igényel.